Egy kis Történelem

• Rövid történeti áttekintés / Rys historyczny
• Nyelvi és etnikai tudat
• Derenki tulajdonviszonyok
• Az állattartás szerepe a falu lakóinak tudatában
• Eltemetve a derenki temetőben
• Jegyesek Derenken
• A Bódva mellől - részlet az almási plébános naplójából
• Lengyel sziget a magyarság tengerében
• Derenk

Jegyesek Derenken

A teljességre törekvés szándékával dolgoztuk fel és jelentetjük meg az egyházi házassági anyakönyvekben (matricula copulatorum) regisztrált, azokban nyomonkövethető, derenki kötődésű jegyeseket (sponsi). Jelen kötetünkben, az 1757-től (a legkorábbi említéstől) 1943-ig (a derenkiek kitelepítéséig) terjedő időszakban összesen 1440 jegyes házasságkötésének pontos idejét, a házasultak vezeték- és keresztnevét, gyakran szüleik nevét is, polgári foglalkozásukat, születési és lakhelyüket, vallásukat, sok esetben korukat és házasság előtti családi állapotukat adjuk közre. Kitekintés fejezeteinkkel ez a szám eléri az 1450 derenki kötődésű házasult név szerinti említését.
            Az In memoriam Derenk II. kötete nemcsak pusztán hely- és személynevek, évszámok adattára, hanem olyan forrás, amely lehetőséget teremt a derenki lengyelség házassági szokásaiba történő betekintésre, pl.: az esküvők évszakonkénti megoszlásába, a házasultak átlag életkorába, azújraházasult özvegyek számába, a vegyes házasságok elenyésző arányába, Derenken a 19-20. században meghonosodott endogámiába (falun belüli „belterjes” házasságba) a derenki jegyesek külső kapcsolataiba (akciórádiuszukba), stb. A most együtt látható szerkesztett forrásanyag megtalálási helyei: jabloncai egyházi anyakönyvek 1789-1899. (a Kassai Területi Állami Levéltár őrzi a három vaskos anyakönyvi kötetet és az azokról készült mikrofilmeket: ŠOBA 195-196., kutatási engedéllyel kutatható), 1900-1943. (Szádalmáson, ma Jablonov nad Tornau római katolikus Plébániai Hivatalban lelhető fel, csak rozsnyói püspöki engedéllyel kutatható), a (bódva)szilasi egyházi anyakönyvek 1757-1788. (helyileg a tornaszentandrási római katolikus Plébánia Hivatalban helyezték el, ott is egri érseki engedéllyel vehető kézbe) és a szögligeti egyházi anyakönyvek 1789-1899. és leginkább 1900-1943. (a szögligeti római katolikus Plébánia Hivatalban előzetes bejelentés után szabadon kutathatók).
            1717-től, a szepességi górál lengyelség Derenken történő megtelepedésétől 1757-ig, a szilasi anyakönyvekben történő első bejegyzésig a derenki házasultakról még szórványos adataink sincsenek. Bél Mátyás leírásából értesülünk a színtiszta római katolikus lakosság létéről, a szilasi anyaegyházhoz tartozásáról (Lásd: Bél Mátyás: Torna vármegye leírása, In.: Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében, Bódvaszilas-Miskolc, 2002.103.p.). Egyházlátogatási jegyzőkönyvekből szereztünk tudomást az 1745-ben felépült derenki fatemplomról (Lásd: Hegedűs András és Tóth Krisztina szerk.: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 9., Esztergom, 2000. 86.p.) és arról, hogy Derenk 1788-tól kivált a szilasi anyaegyháztól, a jabloncai anyaegyház filiája lett, de rendszeres anyakönyvvezetésre csak 1789-től került sor Jabloncán, majd Szádalmáson és rövid ideig Szögligeten.
Az 1. táblázat tanúsága szerint a vizsgált 186 évben a derenki fatemplomban összesen 720 házasságot szentesítettek. Az esküvők 52 %-a január –február hónapban köttetett . Míg az első szakaszban 80 % volt a január –februári esküvők aránya, a 20. századra már  32,7 %  – ra csökkent. Ekkorra divattá vált a nyári esküvő. Márciusban, augusztusban és decemberben mindig nagyon kevés lakodalom volt.
(Az adatok összesítését, a közölt statisztikai számításokat mind-mind Szigeti Edina végezte el, amiért ezúton kívánunk köszönetet mondani.)

1.táblázat

A derenki esküvők havi eloszlása

A 2. táblázatunkban közzétett számításokból kiemelnénk és egyúttal felhívnánk a figyelmüket a Derenken házasságot kötött menyasszonyok nem alacsony átlag életkorára (20,1 év), az újra házasságra lépő özvegyasszonyok emelkedő tendenciát mutató átlag  életkorára (35,2 év) valamint a legfiatalabb (16 éves vőlegény és 15 éves mennyasszony) és a legidősebb (69 éves férfi és 60 éves asszony) házasulóra. 20 év felett volt a menyasszonyok átlag életkora a 20. század elején is, pedig a házasuló lányok több mint 25 %-a 16, 17 éves volt. Néhány meglepő adattal is találkoztunk az életkorok tanulmányozásakor: 69 éves özvegy férfi 30 éves özvegyasszonyt vett feleségül, 25 éves nőtlen férfi 45 éves özvegyasszonyt vett el, 16 éves fiú 21 éves lányt vezetett oltárhoz.

2. táblázat

A Derenken házasulók átlag életkora

3. táblázat

Az első házasulók és az özvegy újraházasulók száma

  A 3. táblázat számszerűsítéseiből kitetszik, hogy a kimutatható derenki esküvők 79,6 %-a (560-ból 446) első házasság volt. Az összes esküvő 20,4 %-ában pedig a főszereplők egy vagy mindkét részről a már megözvegyültek és az előtte már házaséletet éltek voltak. A 19. század második felétől ugyanakkor csökkent az újraházasuló özvegyek száma. Ez valószínűleg a várható életkor emelkedésével magyarázható. Egyre kevesebben özvegyültek meg fiatalon.

4. táblázat

A vegyes házasságok elenyésző száma Derenken

                      
A vizsgált 186 év alatt mindössze 20 vegyes házasság köttetett Derenken, amelyről számvetést a 4. táblázatban láthatunk. A derenki lengyelség római katolikus vallási dominanciája mindvégig sértetlen maradt. Csöppet sem meglepő a belterjes házasságkötések (endogámia) magas aránya, hisz elszigetelten élő, önellátásra berendezkedő életvitelük ezt predesztinálta. Mindez a 19. század közepétől csontosodott meg igazán (68-70 %-os endogámia), hisz a 18. században még nyitottabb volt a falu a külső kapcsolatok felé (55 %).

Az 5. táblázatban mutatjuk be korszakonként a falu lakóihoz képest külsőnek és belsőnek számító házasságok számát. A derenki endogámia %-os arányára csak e mostani kutatás híjta fel az érdeklődők figyelmét, ami a vizsgált 186 évben 63,6 %-ban kimutatható.

5.táblázat

Az endogámia arányai Derenken

Végezetül járjunk utána azon fiataloknak és özvegyeknek, akik a derenki endogámia, mint házassági hagyomány szorításának fittyet hánytak és vőlegénynek vagy menyasszonynak jöttek a falun kívülről „a természetes vérfrissítés” reményében. A 6. táblázatban korszakonként szerepeltetett települések azt jelzik, hogy a derenki jegyesek hatósugarába (akciórádiuszába) elsősorban (közel 90%-ban) a kicsiny Torna vármegye közeli falvai tartoztak. Az érintett települések fiataljai elsősorban heti- vagy országos vásárokon kötöttek életre szóló kapcsolatokat, esetleg búcsújáró helyeken, lakodalmakban, malomba járás idején, stb.

6.táblázat
A derenki jegyesek akciórádiusza (hatósugara)
/A derenkiek házassági kapcsolatai 1757-1943 között/

(Torna vármegye településeit aláhúzással jelöltük!)
E rövid szakmai felvezetés után a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlom magukat a házassági anyakönyvi bejegyzéseket, amelyekben elmélyedhet, akár még az ősök, a rokonok után is bogarászhat kénye-kedvére. A tavaly megjelent halotti, az idei házassági egyházi anyakönyvi forrásbázis után jövőre (a 2006-os Derenki Búcsúra) jelentkezünk a derenki lengyelség születési, azaz keresztelési anyakönyvi feltárómunka eredményeivel. A forrásfeltáró kötetsorozat (a Dominium Könyvkiadó és az OLKÖ kiadásában) egy komplex derenki történeti monográfia előmunkálatainak részét képezi.

Hálás köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették számomra az érintett egyházi anyakönyvek kutatását: Mons. Eduard Kojnok rozsnyói egyházmegyés püspök úrnak és az Egri Egyházmegyei Érseki Hivatalnak a kutatási engedélyekért, Szalay Gyula szádalmási esperes úrnak a jabloncai, Kocsis Ferenc tornaszentandrási esperes úrnak a szilasi, Trestyánszky József szögligeti plébános úrnak a szögligeti egyházi anyakönyvek kutathatóságáért, feleségemnek, Szigeti Edinának a statisztikai számítások elvégzéséért és végül, de nem utolsó sorban családomnak a források feltárása miatt szükséges gyakori távolmaradásom türelemmel viseléséért.

Miskolc, 2005 júliusa