Főoldal | Történelem | Események | Sajtó / Prasa | Képek | Vendégkönyv

 

In memoriam Derenk III.

Preambulum

A derenki trilógia utolsó, harmadik része is elkészült, Rémiás Tibor miskolci történész évekig tartó aprólékos munkája eredményeként. A szerző szülei az általa tudományosan feltárt, festőien szép, erdős, bár meglehetősen terméketlen hegyvidéken születtek, ahol csupán a som gyümö1cse virított pirosan.
Az élet általában a születéssel kezdődik, majd eléri az érett kort (a házasodás korát) és a halállal ér véget. Rémiás Tibor kutatásai során ezt a sorrendet megfordította. Az első (2004-ben kiadott) kötet a Derenken elhunyt személyek halotti anyakönyveinek adatait dolgozta fel. A második kötet (amely egy évvel később jelent meg) a házassági anyakönyvek kutatási eredményeit foglalta össze. A mostani, harmadik kötet az egyházi anyakönyvek keresztelőkre – tehát a születésekre is - vonatkozó adatait dolgozza fel. A sorrend ilyen kiválasztásában az 1943-ban elpusztult és véglegesen elhagyott Derenk község háború utáni életének szimbólumát vélem felfedezni, amely falu a neki szánt halotti állapotból támadt fel, különösen 1990, a rendszerváltás után – ahogy ezt már az első kötet preambulumában is bemutatásra került. Itt kell megemlíteni, hogy Derenk szimbolikus újjáéledésének történetéhez az elmúlt évben új, fontos fejezetet kezdtünk írni. Ekkor került új tető (a júliusi búcsú előtt) a község egyetlen fennmaradt épületére, az egykori iskolára. Az esemény kezdeményezője és legfőbb támogatója az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (OLKÖ) volt, de a munkákban segítőtársa volt a B-A-Z megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége (B-A-Z megyei LKÖSZ), anyagilag pedig több magyarországi lengyel szervezet és magánszemély is hozzájárult (B-A-Z megyéből, valamint a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára). Emellett az OLKÖ - a B-A-Z megyei LKÖSZ-szel együtt – 2006-ban pályázatot nyújtott be az Európai Unió vidékfejlesztésre kiírt „Leader+” programjához, melynek eredményét csak az idén tavasszal hirdették ki. Pályázatunkat elfogadták, így már az idei év második felében elkezdődhetnek a munkálatok és azok még az 2008. évi búcsú előtt véget fognak érni. Az elnyert összeg elegendően nagy ahhoz, hogy segítségével sor kerüljön a derenki területek rekonstrukciójára: teljesen újjáépüljön az iskolaépület és benne Derenk múltját és jelenét bemutató állandó kiállítás jöjjön létre; befejeződjenek a temető rendezési munkái; megújuljon a kápolna; megvalósuljon az egykori utcák és házhelyek szimbolikus rekonstrukciója (megjelölése).
A Derenkről szóló ismeretek szempontjából oly jelentős trilógia mindhárom kötetének értékelésében szeretném felhívni a figyelmet az egyházi anyakönyvi adatok feldolgozásának két aspektusára. Az első: az I. világháború után, majd a II. világháború kitörése előtt és befejezése után az egyházi közigazgatásban és a politikában bekövetkezett változások miatt Derenk több ízben is más-más egyházközséghez tartozott. A második: érdekesek és további kutatást érdemelnek a Rémiás Tibor által bemutatott részletes elemzés statisztikai számadatainak eredményei. A halálozásokra és a házasságkötésekre vonatkozó adatok értékeléséről már természetesen szó esett az első két kötetben. A keresztelési könyvek adatai közül a legszembetűnőbb – és ez mind az átlagos olvasó, mind a kutatók érdeklődésére is számot tarthat –, hogy a keresztelők (születések) száma és – az első kötetben bemutatott - halálozások száma között jelentős különbség van. Rémiás Tibor számításai és értékelése alapján a Derenken születettek és az ott eltemetettek száma közötti eltérés azt jelenti, hogy a falu – ahol az endogámia (a községen belüli házasságkötés) rendkívül szigorú volt – fennállásának 220 éve alatt a lakosság mintegy 11,8 %-a vándorolt el feltehetően véglegesen, talán megélhetési okokból, talán a szülőfalujától távoli háborúban esett el, esetleg – nagyon ritkán - Derenken kívül kötött házasságot.

Befejezésül szeretném még egy, Derenk jövőjére vonatkozó kérdésre felhívni a figyelmet. Ezt a problémát a mostanában kiadott tudományos munkák és a derenki építkezések és rekonstrukció a háttérbe szorítják, miután ezek a helyes irányba tartó hosszú távú munkálatok kiváló példái. Pedig Derenk a felújítás után bekerül az Aggteleki Nemzeti Park turistaforgalmának vérkeringésébe, sőt szélesebb értelemben a magyar és a lengyel köztudatba is. Ezért érdemes elgondolkodni arról, kik és milyen módon tarthatnák ébren és vihetnék tovább ennek az egykori lengyel falunak a szellemiségét a XXI. század magyarországi (sőt egész európai) fogyasztói jellegű valóságában, mikor már egyre kevesebben vannak azok, akik Derenken születtek és az ő unokáik is egyre messzebb kerülnek, szétszóródva a világ mind a négy tájára.

<-vissza

Dr. Sutarski Konrad
   az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat
   volt elnöke (2007 márciusáig),
   a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára
mb. igazgatója

2007

A jelenlegi fejlesztés alatt álló oldalon többnyire Veres András képei találhatóak.

Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!