|
Egy kis Történelem
Lengyel sziget a magyarság tengerében Derenk, a leghűségesebb magyar faluLengyel sziget a magyarság tengerében A trianoni Magyarországon egyetlen lengyel többségű település maradt, a szlovák határszéli Derenk, amelyet 1943-ban Horthy medvéskertje miatt felszámoltak, nyomát is alig találni már. A szétszóródott lakosság viszont számon tartja származását, a rendszerváltás után újra tartanak búcsút a romfaluban, most pedig vándorkiállítás keretében mutatják be megyeszerte a lengyel ősök életét. Az Aggteleki-karszton fekvő Derenknek szláv eredetű a neve, a drenka somfát jelent, a vidék jellegzetes növénye. Az 1427-es összeírás szerint 23 jobbágyporta adózott a földesúrnak, jelentékeny falu volt. A szádvári uradalomhoz tartozó község lakossága a török hódoltság idején és a kuruckorban alaposan megcsappant, a legnagyobb pusztulást azonban a "fekete halál", vagyis az 1711-es, országos pestisjárvány okozta, amely után majdnem teljesen elnéptelenedett Derenk. A falut a Szepességből érkezett gorálok, hegyi lengyelek népesítették be újra. De itt adjuk át a szót dr. Rémiás Tibor történésznek, aki derenki lengyelek leszármazotta, s a falu történetének szorgos kutatója. "Aki túlélte a pestist az elmenekült a herceg Esterházyak tulajdonában lévő szádvári uradalomhoz tartozó faluból. Tudatosan, szervezett formában keresték a jobbágyokat az újratelepítéshez és spontán bevándorlás is volt. A legnagyobb tömegben a szepességi gorálok jöttek. Erdőműveléssel foglalkoztak, s itt hasonló volt a táj, mint szülőföldjükön. A köves talaj miatt nem volt jelentős a földművelés, viszont szívesen foglalkoztak állattenyésztéssel, híresek voltak a hízott disznókról" - fogott az újra benépesült község bemutatásába dr. Rémiás Tibor. "Derenk lakossága mindíg is megőrizte lengyel mívoltát, a lakosság több, mint 90 százaléka gorál volt, csak egy-két magyar iparos érkezett a községbe, illetve páran beházasodtak. A trianoni Magyarország egyetlen homogén lengyel községe Derenk volt. Ennek ellenére a leghűségesebb magyar falunak bizonyult! A csehszlovák-magyar határt a falu egyetlen utcájának közepén húzták meg, minden a túloldalra került Jabloncához kötötte őket, ennek és szlávságuk ellenére népszavazás keretében úgy döntöttek, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni, s utána tették a határt a domboldalra" - árult el rég feledésbe merült különlegességet a történész. Az már köztudott, hogy 1938-43 között kitelepítették a falut, mivel ezen a vidéken alakították ki Horthy István kormányzó medvéskertjét. Anyagilag jól jártak, becsületesen kifizették az embereket, jó minőségű földet vehettek maguknak a régi porta árából, viszont szétszakadt az addig egységes lengyel közösség. Aztán az '50-es években jött az újabb trauma, mivel új lakóhelyükön felkerültek a kuláklistára a gazdák... A magyarság tengerében azért tudtak megmaradni lengyelnek, mivel döntően endogám házasságot kötöttek, vagyis falun belül, egymásközt jött létre a frigyek 70-80 százaléka. A külvilággal annyi kapcsolatuk volt, hogy eljártak a szomszéd községek búcsújára, illegte az állatvásárokra. A község megszüntetése után a legtöbben az Emődhöz tartozó Istvánmajorban telepedtek le, de több borsodi községbe, városba is ment pár család. Elsőként lengyel kutatók fedezték fel a derenkieket a '80-as évek elején, akik néprajzi monográfiát készítettek róluk. Számukra olyan ez a messze szakadt közösség, mint nekünk a moldvai csángók. Szinte érintetlenül megtartották az archaikus, XVIII. századi lengyel nyelvet. 1994-től van újra derenki búcsú, a közösség ünnepe. Eredetileg október 28-án volt, Szent Simon és Szent Jádás- Tádé, a templom védőszentjeinek napján, de tekintettel az időjárásra, ami nem igazán a szabadtéri rendezvények ideje, ezért áttették július utolsó hétvégéjére, a sajószentpéteri kőművesek által épített kápolna felszentelésének évfordulójára. A Herman Ottó Múzeum szakemberei jelentős néprajzi gyűjteményt szedtek össze a leszármazottak "lomjaiból". Az anyag a budapesti lengyel múzeumhoz került tartós letétbe. Az intézmény épületét most újítják fel, s ez adta az ötletet, hogy a derenki gyűjteményt bemutatják Borsodban. Először természetesen Emődön állították ki az anyagot, majd Sajószentpéter következett, innen Hidvégardóba viszik tovább, majd átlátogat a tárlat Szlovákiába (valószínűleg Jabloncán mutatják be) és Szendrőben ér véget a vándorkiállítás, ahonnan visszakerül Budapestre. Az utóbbi években hagyománnyá vált, hogy a búcsúra egy-egy könyvet jelentet meg dr. Rémiás Tibor. Az idén a házassági anyakönyveket adta ki, jövőre pedig a születési anyakönyvek következnek. "Öt-hat helyen van szétszóródva a derenki anyag Kassától Istvánmajorig. Ezeket gyűjtöm össze, amiben kollégáim is segítenek megyeszerte. Ha találnak valami Derenkkel kapcsolatos hivatkozást, cikket, akkor elküldik nekem." Mivel Derenk területe az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik itt nem lehet telket vásárolni, házat építeni. Élve az EU adta lehetőségekkel, dr. Rémiás Tibor a legközelebbi faluban, a határ túloldalán lévő Jabloncán vett egy házat. Mint mondja nagyon örültek érkezésének a magyarok lakta községben, ahol jó szívvel emlékeznek az egykori derenkiekre az öregek. Már majdnem hazaért. Csontos László |
Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!