|
Egy kis Történelem
A Bódva mellől - részlet az almási plébános naplójából Szádvár alatt, Jablonca felett volt Derenk. Derenkről múlt időben beszélek, mert ma már nincs Derenk. Letelepítették a falu lakosságát a hegyről Emődre, Sajószentpéterre, Ládbesenyőre, Martonyiba és Büdöskútpusztára.A telepítés ugye még a harmincas évek elején került szóba, de a befejezés a harmincnyolcas idők után következett be. Derenk különben a jabloncai plébánia filája volt, amikor a határ a két falut elválasztotta egymástól, akkor Derenket a szögligeti plébánia látta el. A letelepítés befejezésekor a régi fatemplom lebontásra került. A templom búcsúztatására Derenkre ment az irodaigazgató úr Rozsnyóról és az esperese Újfaluból. Az igazgató úr megígérte, hogy beszól hozzám és felvisz engemet is Derenkre, de bizony erről megfeledkezett és így lemaradtam a nem mindennapi eseményről. Ugyanis akkor Almáson voltam plébános és Almás a Torna - völgy Felsőhegyének oldalán fekszik, Derenk meg az Alsóhegy tetején volt s így a két falu szomszédságban volt egymással. Az öreg fatemplomban egyszer voltam, de még ma is, ha Derenkre gondolok, akkor az öreg és bizarr belsejű fatemplom jut eszembe, azt látom magam előtt. Gondolom, hogy akkor a letelepítetteknek gondolatai hányszor járhatnak fent Derenken, a volt templom, a temető, a határ felé... Az öreg derenki templom akkor szűnik meg végleg, amikor az utolsó ember is meghal a letelepítettek közül, aki még látta az öreg fatemplomot. Derenkről még meg kell jegyeznem, hogy Derenk eredetileg magyar lakosságú falu volt, de az 1710-es esztendő járványa majdnem teljesen elsodorta a falu lakosságát s a megmaradtak otthagyták a falut és az néhány évig lakatlanul állott. Aztán lengyelek telepedtek le benne, akik az otthoni nyomorúság miatt kerestek jobb helyet. Amit kerestek, azt nem találták meg Derenken s azért egy részük visszament oda, honnan jöttek, a másik rész pedig könnyebb végét fogta a dolognak és latroskodtak, amíg a vármegye komolyan nem vette a dolgot s akkor egy részük ismét visszament, a másik része pedig beletörődött a talált helyzetbe s meggyökeresedtek. És úgy tudom, hogy nem szívesen hagyták el Derenket. Az egykori templom helyén most kereszt áll s a kereszt körül, a házak helyén, a határban nő az erdő s visszafoglalja régi területét, amelyet tőle elfoglalt valamikor az ember... Szádvár romjai pedig tovább viaskodnak az idővel s viaskodni fognak akkor is, azután is, amikor már a mögüle letelepítettek utódai régen elfelejtették még Derenk nevét is, amint elfelejtették annak a lengyel falunak a nevét is, ahonnan őseik a nyomorúság elől menekülve Derenkre, az üresen maradt magyar faluba települtek... Részlet Béres Gábor egykori almási plébános "A Bódva mellől" (1961) c. naplójából |
Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!