|
Egy kis Történelem
Derenki tulajdonviszonyok A derenkiek 1848 után jutottak saját földhöz, míg az erdők tulajdonjogának szétosztására (mieracka) 1880 körül került sor.Az egyes gazdaságok nagysága a birtokolt művelhető földterülettől és a kaszálótól függött. A föld mértékegysége a "kis magyar hold" (hold uherski maly), illetve az úgynevezett úrbérikataszteri hold (hold urbarski-kataszteri) volt. A gazdaságok nagyságát meghatározó egy-egy egységet negyednek (kwarta) nevezték. A legnagyobb gazdaságok négy kwarta, azaz egy plac nagyságú földterületből álltak. A föld nélküli vagy csak nagyon kevés földdel rendelkező parasztok az államtól béreltek szántóföldet, amelynek használatáért pénzzel és terménnyel fizettek. Az istvánmajoriak és az andrástanyaiak tudatában mély nyomai maradtak a Derenken lévő jelentős vagyoni különbségeknek. Feljegyzéseink alapján megállapítható, hogy az áttelepülés pillanatáig a közösségen belül a paraszti gazdaságoknak négy kategóriáját lehetett megkülönböztetni. A legtehetősebb, de számra a legkisebb csoportot azok alkották, akiknek 20 holdnál több földjük volt. A faluban csupán néhány ilyen ember volt; ezeket gazda-nak, hruby gazda-nak (vastag gazdának) nevezték. Tehetősségük miatt legtöbbször ezekből a családokból került ki a bíró (ryftar). A gazdaságok második csoportját, az úgynevezett kisebb gazdák (mniejsi gazdowni), közepes gazdák (redni gazdowie) alkották - ezek száma a faluban 8-10 volt - , akik mintegy 10-15 hold földdel bírtak. A többiek a következő csoportba, az úgynevezett szegények (chudobni) közé tartoztak. Ez utóbbi csoporton belül elég jelentősek voltak a birtokbeli különbségek, hiszen a 2-3 holdas parasztok mellett itt találjuk a "nagyon szegényeket" (barz chudobni) is, akiknek 1 holdnál nem volt többjük. A legidősebb derenkiek emlékezetében megőrződött a zsellérek (elor) emléke. Ezek olyan derenkiek voltak, akik a földhöz juttatás idején nem kaptak földet, s az egyetlen tulajdonuk azon módos gazdák telkén álló ház volt, akiknél a földhöz juttatás előtti időszakban dolgoztak. A zsellérek 1848 után a bírótól egy kis darab úrbéri földet kaptak, amelyre házat építettek, a telek (zagroda) azonban már nem volt az övék. Az "úrbéri" rész, azaz az a szimbolikus mértékegység, amelynek alapján kiszámították a földterületre eső úrbéri erdőből származó famennyiséget, 5 holdat tett ki. A zsellérek évente egyszer fát a közösségi erdőből kaptak. A közös úrbéli legelőn lévő gyümölcsfák termését is ők szedték le. Ugyancsak különböztek a beltelkek. Egyik nagyobb volt a másik kisebb, de ez már nem a tulajdonos anyagi helyzetét tükrözte. Attól függött, hogy hány felnőtt gyermek alakította ki rajta portáját. Egy-egy tulajdonos szántóföldje néhány vagy több tucat földdarabból állott. Dűlőnevek szerint igazodtak el a keskeny parcellák között. A dűlőknek a térformának, a talajminőségnek, az odavetett növényeknek vagy az építkezési sajátosságoknak megfelelő hagyományos elnevezései voltak. Általánosan ismertek a következők: Lesi Wierch, Nowa Cesta, Corna Ziem, Na Berecu, Dworska Grobla, Uboc, Remiasów Bok, Kecskés, Dwinieyska, Sredni Brezek, Osowski Wierch, Nad Zimon Studniom, Na Zwieryncu, Na Mraznicy, Pod Zródlami, Pri Cerwonej Grusce, Pod Zomkiem, Kapusnica Wyznia, Kapusnica Niznia, Mocydla. Ewa Krasinska - Ryszard Kantor 1988 |
Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!