|
Egy kis Történelem
Nyelvi és etnikai tudat A vizsgált közösség nyelvével kapcsolatos kutatásoknak nincsenek régi hagyományai, de vannak fontos eredményei. Stolc J., Stieber J., Király P., Reychman J., és Hemmert M. egyaránt kétségtelennek tekintik, hogy Derenk, valamint a derenkiek által megszállt Istvánmajor, Andrástanya és egyéb falvak nyelvjárása lengyel nyelvjárás. Berke J. legutóbbi vizsgálatai alátámasztották ezeket a megállapításokat. A derenki nyelvjárás lengyel volta elsősorban a fonetikai jellemzők alapján állapítható meg. Az úgynevezett mazoviai tájszólás (mazurzenie - cz, sz, hangok helyett c, s, z hangot ejtenek), amely a dél-lengyelországi nyelvjárások megkülönböztető jegye, arra utal, hogy az itteni nyelvjárás is dél-lengyelországi eredetű. Ez a megkülönböztető jegy ugyanakkor a szlovák nyelvjárásokban ismeretlen. A nyelvészek véleménye szerint a derenki nyelvjárás bizonyos sajátosságai a lengyel nyelv 18. század végén jellemző fonetikai rendszer jegyeit mutatja, ami érdekes módon egybeesik a népesség megtelepedésére vonatkozó történelmi adatokkal.Az istvánmajoriak és az andrástanyaiak saját nyelvüket négy alapvető terminológia segítségével határozták meg: "tot", "slowiański" (szláv), "lendzielski" és "polski" (lengyel). Ez a terminológiai sokrétűség csak bizonyos történeti megállapítások fényében értelmezhető. Amint azt tudjuk, Derenk első bizonyíthatóan szláv eredetű népessége olyan területről származott, ahol a szlovák nyelv volt a jellemző vagy legalábbis jelentős hatást gyakorolt a lengyel nyelvjárásra. A magyar közigazgatás számára a lengyel és a szlovák nyelvjárás nem különbözött egymástól. Ha egy bizonyos ideig maguk a szlávok nem pontosították ezt a terminológiát nincs mit csodálkozni, hogy a magyarok minden Felső-Magyarországon vagy annak környékén lakó szlávot és nyelvüket "tót"-nak nevezték. Az egyértelműségnek ez a hiánya fordul visszájára az istvánmajoriak és az andrástanyaiak nyelvi definíciójában. Ennek legfőbb bizonysága - amit az elmélyült kutatás is bizonyít -, hogy a szlovák nyelv az itt élők számára idegen, ezt a nyelvet nem mindig értik helyesen, s gyakran elhatárolják magukat tőle. A ma Istvánmajorban és Andrástanyán lejegyezhető lengyel nyelvjárás kétségtelenül élő volta egyszerűen bámulatos, különösen ha tudjuk, a lengyel népesség attól a pillanattól fogva, hogy magyar nyelvterületre került, szakadatlan magyarosodási folyamatnak volt alávetve, már csak a 19. század második felétől kötelező iskolalátogatás miatt is. Adataink azt mutatják, hogy a családi ház biztosította az ősök nyelvének tökéletes ismeretét, míg a magyar nyelvet csak tökéletlenül sajátították el. Számos adat által bizonyított tény, hogy Derenken még a 20. század elején is az iskolaköteles gyermekek egy része egyetlen szót sem tudott magyarul. A magyar nyelv elsajátításának folyamata viszont elég gyorsan lezajlott, mivel a tanítók mindig magyarok voltak, akik nem ismerték a falu lakói által mindennap használt nyelvet. A felnőttek természetesen - tekintettel a kereskedelmi kapcsolatokra, a katonai szolgálatra stb. - elég jól beszéltek magyarul. Az asszonyok között voltak olyanok, akik nem tudtak társalogni magyarokkal. Akárcsak a múltban, a legutolsó Derenken született, de ma Istvánmajorban és Andrástanyán elő nemzedék is előnyben részesíti a lengyel nyelvet a közösségen belüli közvetlen kapcsolatok esetében. A mai napig általános, hogy boltban, kocsmában, az úton vagy majd mindegyik házban hallani az itt élők által "tótnak, szlávnak, lendzielskinek" nevezett nyelvet. Az itt élők számára ez az anyanyelv, a magyar "második", hivatalos nyelvnek számít. A derenki népesség áttelepülését követő asszimilációs folyamat - noha nem minden ellenállás nélkül - megváltoztatta az anyanyelv helyzetét is. A két falu egyértelműen elnéptelenedőben van, a fiatalok elköltöznek vagy csak szombat, vasárnap térnek haza. A nemzedékek közötti kapcsolatok sporadikus volta kétségtelenül az egyik - de természetesen nem az egyetlen - oka, hogy a fiatalság, azaz a lengyel telepesek nem Derenken született utódai többségükben már nem ismerik őseik nyelvét, és gyakran csak a legnagyobb nehézségek árán képesek megérteni a lengyelül fogalmazott mondatok ért elmét. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a faluból elkerültek jelentős része büszke anyanyelvének kisebb-nagyobb mértékű ismeretére, hisz ez lehetővé teszi számukra a szlávokkal való érintkezést, amire a magyarok nem képesek, és amit irigyelnek tőlük. Adatközlőink szerint a gyermekek akármennyire rosszul ismerték anyanyelvüket, az iskolában semmiféle nehézségük nem volt az orosz nyelvvel, sőt nagyon könnyen elsajátították azt; ez gyakran oda vezetett, hogy az egyetemen orosz nyelvet vagy valamilyen más szláv studiumot választottak. Azonban, figyelembe véve az asszimilációs folyamatot, az anyanyelv az istvánmajoriaknak, az andrástanyaiaknak és a faluból elkerült gyermekeiknek olyan megkülönböztető jegye, amelyre büszkék, s amely megőrzi az ősök származásának emlékét. Ewa Krasinska - Ryszard Kantor 1988 |
Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!