|
Sajtó cikkek
Szülőfalum Derenk Csak hordja - hordja szüntelen, A völgyben megpihen. Hatvan éve már! Az emlék visszajár, Mert itt születtünk cimborám, Itt ringatott anyánk. Oly kedves nekünk, itt még mindent ismerünk Fa, fű benőtte sírhalom, Már csendes fájdalom. Ti ősi várfalak, csillámló friss patak Te árnyas erdőrengeteg, Te láttad népemet! Egy csendes völgy ölén, hol megpihen a szél, A kis patak a sombokornak, Csak mesél - mesél - mesél A lányka boldog volt, még lengyel dalt dalolt, Lengyel volt az esküvés, S a könnyes fájdalom. Anyánk ha altatott, s ha szépet álmodott Ajkán lengyel szó muzsikált, S ha kenyeret adott. Nem voltunk gazdagok, csak dolgos emberek, De tönkre tette életünk A Horthy képzelet. Egy úri szenvedély - egy pecsétes levél Sok sápadt arcon könny pergett, Nincs kegyelem remény. Hol minden idegen, de menni - tűnni kell Nyútsd kezed jó cimbora, Hiába könnyezel. Elszállt a sok - sok év, háborús fergeteg És megöregedtünk mi is Hazátlan emberek. Az Alföld peremén van az új otthonunk Ott él a családunk Meghalni ott fogunk. De most sem értem én, a szívem elmereng De álmaimban itt vagyok Szülőfalum Derenk. És ha meghalok, testem megpihen A lelkem hozzád elrepül Szülőfalum Derenk.
Készült a 2003. évi derenki búcsúra
Írta: Bozsik Margit, derenkiek leszármazottja
|
Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!